progresszív izomrelaxáció

A stresszel teli, megerőltető nap után jólesik leülni egy kényelme fotelbe, feltenni valahova a lábunkat, és lazítani. Csakhogy a gondolataink gyakran még mindig az elintézetlen ügyek, a be nem fizetett számlák és a félbehagyott munkafolyamatok körül forognak. Ilyenkor jelent segítséget valamilyen relaxációs módszer gyakorlása. Cikkünkben olyan eljárást szeretnénk bemutatni, amelyet Magyarországon még nem sokan ismernek, pedig nemzetközileg az autogén tréning mellett a leggyakrabban alkalmazott, tudományosan pedig a legátfogóbban megvizsgált és dokumentált technika. Ez a módszer a progresszív izomrelaxáció.

Kattintson ahirdetésre!

A múlt század húszas éveiben Dr. Edmund Jacobson (1885-1976), amerikai orvos sajátos szemszögből kezdte tudományosan vizsgálni az emberi izomzat működését. Munkája során megfigyelte, hogy a belső nyugtalanság, a stressz és a félelem az izmok megfeszülését vonja maga után. Arra is rájött, hogy ez a folyamat fordítva is igaz. Az izmok ellazítása kellemes nyugalomérzetet vált ki. Ettől fogva életcéljául tűzte ki egy olyan technika kidolgozását, amelynek segítségével módszeresen ellazíthatók a test izmai, és ezáltal az ember feszült lelkiállapotából ellazult, nyugodt állapotba kerülhet. Vizsgálatának eredményeit és új módszerét, amelynek a "progresszív izomrelaxáció" nevet adta, először 1934-ben, a "You must relax" című könyvében tette közzé.

Feszesítés-lazítás

Jacobson módszerének lényege - amelyet időközben többször átdolgoztak, és az újabb tudományos felismerésekhez igazítottak - abban áll, hogy figyelmünket mindig egy bizonyos izomcsoportra irányítjuk, megfeszítjük az izmokat, majd 5-8 másodperc után hirtelen ellazítjuk őket. Közben tudatosan figyelünk az izomfeszesség változásaira. Hasonló módon végigmehetünk az egész testünkön, minden izomcsoportunkat megfeszíthetjük, majd pedig ellazíthatjuk (innen a "progresszív" elnevezés). A megfeszítésnek és ellazításnak ez a váltakozása nem véletlen. Ha egy izmot tudatosan megfeszítünk és ellazítunk, megismerjük annak a bizonyos izomnak a különböző feszességi fokozatait. Sok embernél már annyira állandósult az izmok megfeszítése, hogy alig tudja érzékelni a megfeszítés és az ellazulás közötti különbséget.

A módszer előnye más relaxációs technikákkal szemben az, hogy könnyen és gyorsan megtanulható, az eredmények már rövid idő után érzékelhetőek, és tudatosan nélkülöz minden szuggesztív és vallási-filozófiai elemet.

Hogyan hat?

Hatásait a következő pontokban foglalhatjuk össze:

Az izomrelaxáció testi hatásai: erős stressz hatására testünkben megszólal a riasztó és rövid időn belül beáll a "küzdj, vagy menekülj" állapot. Az izmok megfeszülnek, a légzés gyorsabb és felületesebb lesz, a pulzusszám megemelkedik, a hormonális egyensúly eltolódik az adrenalin, noradrenalin és más hormonok megnövekedett felszabadulása következtében. Ezeknek a testi folyamatoknak a kialakításáért a vegetatív idegrendszer felelős, amely önállóan, akaratunktól függetlenül működik. Olyan ez, mint a két szálból álló telefonvezeték. A vegetatív idegrendszer mindkét szála (amit szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerként ismerünk) információkkal látja el szerveinket. Ha a szimpatikus idegrendszer hatása dominál, akkor a test felkészül a harcra vagy a futásra, ha pedig a paraszimpatikus hatások kerülnek túlsúlyba, akkor testünk átvált pihenésre, a lemerült energiatartalékok feltöltésére. Stresszhelyzetben lelkileg is feszültnek, izgatottnak, ingerültnek érezzük magunkat. Félelem kerít a hatalmába, és türelmetlenebbül, agresszívebben reagálunk. A lazítógyakorlatok végzése mindezeknek pontosan az ellenkezőjét váltja ki. Jobb testi közérzethez vezet, a nagyobb megerőltetéseket rövidebb idő alatt pihenjük ki. A vegetatív idegrendszer egyensúlya helyreáll, csökken a vérnyomás és a pulzusszám. Az izmok ellazulása jobb vérkeringéshez és ezzel együtt jobb anyagcseréhez vezet, a légzés mélyebb és lassúbb lesz.

Az izomrelaxáció érzelmi hatásai: általánosan jobb lelki közérzet, nyugodtabb, kevésbé heves reakció kritikus helyzetekben. "Lazább", oldottabb hozzáállás, félelemérzetek határozott csökkenése, lelki egyensúly helyreállása vagy megnövekedése, nagyobb biztonság- és bizalomérzet.

Az izomrelaxáció hatásai a mentális folyamatokra: az ellazult személy előnyösebben, realisztikusabban, kevésbé fenyegetően és beszűkülten érzékeli önmagát és környezetét. Ellazultan, pozitívabban értékeljük saját képességeinket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy magabiztosan tudjunk cselekedni a nehéz helyzetben. Tisztább a gondolkodás, elemzés és értékelés. Kevésbé beszűkült szemlélet, kreatívabb gondolatvezetés, nagyobb rugalmasság.

Az izomrelaxáció hatásai a viselkedésre: hatására viselkedésünk oldottabbá, könnyedebbé, kevésbé idegessé és ingerlékennyé válik. Jelentősen csökken a meggondolatlan, elkapkodott cselekvés esélye. A lazítógyakorlatokat végző ember tudatosan odafigyel a testére, ami hosszú távon az életmódján is érezhető: csökken, vagy megszűnik az alkohol- és nikotinfogyasztás, tudatosabb, egészségesebb táplálkozási szokások alakulnak ki.

Gyakorlatsor az egész test ellazítására

1. Feküdjön le egy kényelmes helyen, kezét helyezze a testével párhuzamosan maga mellé! A fejét enyhén támassza ki, hogy a nyak izmainak ne kelljen megfeszülniük! Ha ülve végzi a gyakorlatokat, fektesse a karját lazán a combjára! Lazítsa meg a szorító ruhadarabokat, majd hunyja be a szemét! Minden egyes gyakorlat után hagyjon magának 30-60 másodperc időt az ellazulás érzésének tudatosítására és élvezésére!

2. Most vegyen néhány mély lélegzetet! A hasával lélegezzen, és az orrán engedje ki a levegőt! Kilégzéskor próbálja meg átérezni, amint a teste egyre nehezebbé válik, egyre mélyebben süllyed az ágyba. Ezután ne igyekezzen tudatosan befolyásolni a légzését, hagyja, hogy az magától történjen!

3. Szorítsa ökölbe mindkét kezét! Érzi, amint az ujjai és az alkarizmai megfeszülnek? Tartsa megfeszítve 5-7 másodpercig, majd engedje el! Figyeljen a megfeszülés után az ellazultság érzésére! A karjait most nehezebbnek érzi. Gondolatban menjen végig minden ujján, és tudatosítsa azok ellazultságát!

4. Hajlítsa be karjait a könyökhajlatban, és feszítse meg a felsőkar izmait! Érezze, amint az izmai egyre jobban megfeszülnek, majd ismét lazítsa el őket! Most mindkét karja szinte élettelenül fekszik a teste mellett.

5. Szorítsa össze a fogait, és nyomja a nyelvét a szájpadlásához! Csukja be erősen a szemét, és tudatosítsa az arcizmok megfeszülését! Sohase lépje túl a fájdalomküszöböt! Hagyja abba a feszítést, és élvezze, amint az egész arca ellazul!

6. Most a nyak következik. Fordítsa a fejét jobbra, mintha az állával meg akarná érinteni a vállát! Tartsa a nyakát megfeszítve, majd ismét lazítsa el! A csigolyák érzékenysége miatt ezt a testrészét lassan, óvatosan lazítsa el! Ezután ismételje meg a gyakorlatot balra is!

7. Húzza fel a vállát, mintha a fülét akarná megérinteni vele! Ügyeljen az izmok megfeszülésére, majd engedje ismét vissza eredeti helyzetébe!

8. Lélegezzen (kivételesen) mélyen a mellkasába! Eközben a vállát tartsa egyenesen, a gerincét pedig a fekvőhelyen! Ha a mellkasa megtelt levegővel, figyeljen a mellizomzat megfeszülésére! Ez idő alatt ne lélegezzen! Néhány másodperc után hirtelen, hallhatóan lélegezzen ki, és élvezze az ellazulást!

9. Emelje fel a hátát az ágyról, amilyen magasan csak tudja, a váll és a medence megemelése nélkül! Tudatosítsa a hát izmainak megfeszülését! Néhány másodperc múlva - a gerincre való tekintettel - lassan ereszkedjen vissza!

10. Lélegezzen mélyen a hasába! Nyomja ki a hasát, amennyire csak lehet! Tartsa a hasizomzatot megfeszítve 5-7 másodpercig, majd ismét hirtelen, hallhatóan engedje ki a levegőt, és engedje a hasát visszaesni eredeti állapotába! Ha a gyakorlat során a gyomor vagy a beéel furcsa hangokat hallatnának, ne ijedjen meg, ez teljesen normális.

11. Most a farizmot feszítse meg! A farizomzat megfeszülésével arányosan a medence felemelkedik a fekhelyről. Tartsa megfeszítve, majd hirtelen lazítsa el!

12. Merevítse meg a térdét, és emelje fel mindkét lábát a fekvőhelyről! A comb izmai megfeszülnek. Tartsa megfeszítve, majd hagyja a lábát visszaesni eredeti helyzetébe! Amennyiben nehéznek érzi a két láb egyszerre történő felemelését, emelheti a lábait egyenként is egymás után.

13. Nyújtsa előre mindkét lábfejét! Figyeljen a vádli megfeszülésére! Tartsa néhány másodpercig megfeszítve, majd lazítsa el az izmait!

14. Feszítse meg a lábujjait, mintha ökölbe akarná szorítani a lábfejét! Tartsa megfeszítve, majd lazítsa el őket! Irányítsa figyelmét a lábujjaira, és tudatosítsa azok ellazultságát!

15. Élvezze még néhány percig ezt a kellemes ellazult állapotot! Azután vegyen néhány mély lélegzetet, nyújtózkodjon, mint reggel ébredés után, és folytassa a napját frissen, új erővel!






AUTOGÉN TRÉNING

A legkedveltebb és leggyakrabban alkalmazott relaxációs eljárások egyike Európában. Széles körben alkalmazzák a belgyógyászatban, a pszichiátriában, a pszichoterápiákban, de önsegítő módszerként is nagyon népszerű. Érdekes, hogy az angol nyelvterületen sokáig ismeretlen volt, ott csak az 1970-es évek óta ismerik és alkalmazzák.

A módszer eredete szoros kapcsolatban áll a hipnóziskutatással. A 19-20. század fordulóján Oskar Vogt, berlini neuropatológus végzett számos kísérletet a hipnózissal kapcsolatosan. Az ily módon kezelt betegek egyhangúan arról számoltak be, hogy az eljárás alatt nyugalmat és ellazultságot, valamint elnehezülést és melegséget éreztek. Később megfigyelte, hogy betegei több kezelés után egyedül is el tudták érni a hipnózisban tapasztalt nyugalmi állapotot.

Vogt megfigyelésein felbuzdulva Johannes Heinrich Schultz (1884-1970), ugyancsak berlini pszichiáter és neurológus elkezdett dolgozni egy olyan módszer kifejlesztésén, amellyel hasonló hatások érhetők el, ám a hipnózis kellemetlen velejárói, a beteg passzivitása és a hipnotizőrnek való kiszolgáltatottsága nélkül. Munkájának eredményét ma „autogén tréning” néven ismerjük. Schultz az elnehezülés és a melegség érzetéhez további gyakorlatokat is bevett a módszerébe. A szívműködésre való összpontosítás után következett a légzés szabályozása, majd megfigyelte, hogy az ellazultság érzetével párhuzamosan a has tájékán megjelenik egy áramló melegségérzet is - ebből a felismerésből született meg a későbbi „napfonat-gyakorlat”. Végül pedig a homlok hűvösség-érzetét próbálta autogén szuggesztió útján elérni betegeinél, mert a homlok hideg borogatása nyugtató és ellazító hatást fejt ki. Ezek a gyakorlatok képezik az autogén tréning ma alkalmazott formájának alapgyakorlatait, melyeket az autogén tréning alsó szintjének is szokás nevezni.

AZ AUTOGÉN TRÉNING HATÁSA

Depresszió, szorongások

Szabványosított tesztek - például Minnesota Multiphasic Personality Inventory - MMPI -segítségével sikerült hosszú távú hatásokat kimutatni, amelyek szerint az autogén tréning gyakorlása lényegesen hozzájárul a tünetek enyhítéséhez. A hatás annál jobb volt, minél következetesebben végezték a gyakorlatokat. A szorongások kezelésében az autogén tréninggel és a progresszív izomrelaxációval egyformán jó eredményeket értek el.

Általános közérzet

Hathetes gyakorlás után a páciensek 66%-a arról számolt be, hogy lényegesen javult a közérzete, szellemileg frissnek és kipihentnek érezte magát.

Légzési panaszok

Egy tanulmányban 1 50 felnőtt asztmás beteget kezeltek autogén tréninggel. A 6-50 hónapos kontrollidőszakban a betegek 66%-ánál nem jelentkeztek többé a tünetek, 25% a tünetek jelentős enyhüléséről számolt be, 9% viszont semmilyen változást sem észlelt.

Szív- és érrendszeri megbetegedések

Jó hatásokat értek el olyan funkcionális szívpanaszok kezelésénél, amelyeknél pszihovegetatív tünetek álltak előtérben. Továbbá kimagasló eredmények születtek a magas vérnyomás kezelésében. Az egyik vizsgálat során az autogén tréninggel kezelt betegek 32%-a mutatott jelentős javulást, 59%-nál nem történt változás, míg 9%-nak emelkedett a vérnyomása. A kezelésben nem részesült kontrollcsoportban ezzel szemben csak 11%-nál tapasztaltak javulást, 59%-nak nem változott az állapota, míg 30-nak emelkedett a vérnyomása.

Kattintson ahirdetésre!

Szülési fájdalmak

Azok a szülő nők, akik jártasak voltak az autogén tréningben, és szülés közben „le tudták hívni” az elnehezülés és a melegség érzetét, a szülési fájások lényeges enyhüléséről számoltak be. További hatásként azt is megfigyelték, hogy az autogén tréningben gyakorlott asszonyoknál rövidebbek voltak a fájások, és a tágulási folyamat is gyorsabban lezajlott.

IMAGINÁCIÓS ELJÁRÁSOK

Az imaginációs eljárások során a gyakorlók olyan kívülről irányított képzeletbeli utazáson vesznek részt, ami megnyugtat vagy segít szembenézni különböző szorongásokkal, és lehetőséget ad olyan megoldási módok begyakorlására, amelyeket azután az érintettek a valóságban is sikerrel alkalmazhatnak.

Lazító eljárásként gyakran alkalmazzák óvodákban és iskolákban, de számos hanganyag létezik felnőttek számára is. Az imaginációs „utazás” során különböző helyekre kirándulnak a nyugalmat keresők: tengerpartra, erdőkbe, hegyekbe stb.

Klinikai keretek között a múltban csak kiegészítő eljárásként alkalmazták az imaginációs módszereket, ma azonban már egyre inkább önállósulnak, és teljes értékű terápiaként szolgálnak. Sokrétű bevethetőségük különösen a szorongások kezelésénél teszi őket hasznos segítőkké.

ÉRDEKESSÉG! A szorongások kezelésére nem a lazító hatásuk teszi alkalmassá őket, hanem a szorongás tárgyával való képzeletbeli szembesülés. Ez háromszorosan is jót tesz a betegnek.

*

Ellenőrzött körülmények között találkozhat a rettegett szörnyeteggel: a tériszonyos a magassággal, a pókiszonyos a pókkal, a víziszonyos a vízzel stb. Ezalatt átéli a szorongás különböző fokozatait, jelentkezhetnek akár fiziológiai tünetek is, ám mindvégig biztonságban lehet, mert nem esik le a torony tetejéről, nem eszi meg a pók, és nem fullad bele a vízbe.
*

A gyakorlat segíthet a helyzet átértékelésében. A beteg megtanulja önmagát és a szorongása tárgyát más szemmel látni. Beláthatja, hogy a félelme irreális, indokolatlan, és belső párbeszéd útján újraértelmezi a szorongás tárgyához való viszonyát.
*

A gyakorlat többszöri megismétlése segít a betegnek elmélyíteni azokat a készségeket vagy praktikákat, amelyekkel a valóságban is szembenézhet a félelem kiváltójával. Ez biztonságot ad számára, mert már csak egy jól begyakorlott módszert kell bevetnie, és nem az adott szituációban kell kétségbeesetten gondolkodnia, hogy mit is tegyen.

JÓ TUDNI: különösen pánikbetegek kezelésében bizonyultak sikeresnek az imaginációs eljárások. Az ily módon kezelt betegek már rövid idő után arról számoltak be, hogy csökkent a rohamok gyakorisága és időtartama, valamint a roham ideje alatt átélt belső párbeszéd lényegesen pozitívabban zajlott le, mint korábban.

EGYÉB MÓDSZEREK

Tágabb értelemben véve más eljárásokat is relaxációnak szoktak tekinteni, ezek azonban jórészt olyan módszerek, amelyeket eredetileg nem az ellazulás céljából dolgoztak ki, de lazító hatással is bírnak. Ilyenek például a jóga különböző változatai. Léteznek olyan eljárások is, amelyek nem rendelkeznek kellő tudományos alátámasztottsággal - például a légzés-relaxáció -, de érdemes megemlíteni a thai chít is.

A KEZELÉS MENETE

Az imaginációs kezelés két részből áll.

Előkészítés: ebben a szakaszban a tera-peuta kérdőívek és személyes beszélgetések útján megpróbál minél többet megtudni a betegről és annak szorongásáról. Feltérképezi, hogy milyen tüneteket vált ki a szorongása, pontosan mi az, amitől fél, milyen helyzetekben jelentkezik a félelme, hogyan próbál tenni ellene. Azt is felméri, hogy milyen a beteg képzelőereje, hiszen ez a szempont is erőteljesen befolyásolja a terápia sikerét.

Tréning: az előkészítési szakaszban begyűjtött információk alapján a terapeuta összeállítja a terápia menetrendjét és pontos forgatókönyvét. Ez komoly kreatív erőfeszítést igényel a terapeuta részéről. A terápiás foglalkozásokat általában valamilyen hatékony relaxációs gyakorlattal vezetik be (például progresszív izomrelaxációval vagy autogén tréninggel). Ezt követi a körülbelül 30 perces imaginációs tréning. Ekkor a terapeuta 30 másodpercig felolvas egy részt a „forgatókönyvből”, amit egy 30 másodperces elképzelési szakasz követ. Ezután a beteg két percben elmondja, hogy mit látott a képzeletében, majd 30 másodpercig lazít. A lazítás után a terapeuta ismét 30 másodpercig felolvas...

A kezelés előrehaladtával a forgatókönyvet többször is átírják, és hozzáigazítják a beteg állapotjavulásához.
EGY FORGATÓKÖNYV A SOK KÖZÜL

Egy imaginációs forgatókönyv például így nézhet ki:
„Képzelje el, hogy otthon van! El kell hagynia a házat, és ezt sehogyan sem tudja megakadályozni. Nagyon nyugtalanítja ez a gondolat. Egyedül kell elmennie. A gyermeke iskolában van, és senkit sem tud elérni. Érzi, ahogy a gyomra összeszorul, és egyre erősödik a félelme. Már a bejárati ajtó küszöbében megbotlik. Becsukja maga mögött az ajtót, és annyira fél, hogy már a keze is remeg. Amikor kiér az utcára, és rálép a járdára, a szíve zakatolni kezd, a szája száraz, a tenyere pedig izzad. Tíz lépéssel a sarok után kezd eluralkodni Önben a pánik. Érzi, ahogy a jól ismert, kellemetlen állapot felé sodródik. Azt gondolja, hogy elveszíti az uralmat maga felett, elkezd szédülni, és azt hiszi, hogy minden járókelő Önt figyeli. De most visszaemlékezik a megállapodásra, amit önmagával kötött. Azt mondja magának: »Állj! Senki sem figyel rád, ne csinálj magadból bolondot!«

Elkezd védekezni a lábában érzett remegés ellen, és érzi, amint a járása egyre biztosabb lesz, és a remegés alábbhagy. Megsimítja a kezével a hasát, és érzi a tenyere melegségét. Azt mondja magának: »Nyugalom!« - és közben érzi, amint a szívverése egyre lassúbb lesz, és az izza-dás is elmúlik. Végül megszólítja a belső nyugtalanságát, és azt mondja neki: »Helló, félelem, öreg barát! Eljöttél hozzám? Akkor most már el is mehetsz!« Most érzi a meleg napfényt az arcán, összedörzsöli a tenyerét, és sokkal jobban érzi magát...”

MEGALAPOZATLANUL...

Noha az eredmények nagyon előremutatóak, az imaginációs eljárások pontos hatásmechanizmusával és eredményességével kapcsolatban még nem állnak rendelkezésünkre megalapozott adatok. Ennek több oka is van:

*

A feljegyzett vizsgálati eredmények csak szűk csoportra vonatkoznak, ezért veszélyes lenne messzemenő következtetéseket levonni belőlük, vagy általánosan érvényes javallatokat és ellenjavallatokat megfogalmazni nagyobb csoportokra vonatkozóan.
*

A feljegyzett vizsgálatok során kezelt csoportok tagjai számos esetben eltérő panaszokkal küzdöttek, ezért az alacsony létszám mellett a tünetek eltérése is nehezíti a statisztikailag megbízható következtetések levonását.
*

Csaknem minden vizsgálatnál hiányzik a kontrollcsoport, melynek résztvevőin mérhető lenne, hogy ugyanannyi idő alatt kezelés nélkül hogyan alakul a betegek állapota.